Töltött bundáskenyér.

Ezt a töltött bundáskenyeret Amerika nagyasszonyától láttam Martha Stuwarttól. Igaz ez teljeskiörlésű szeletelt kenyérből van, mert az unokám kedvence, és egészséges ételeket szeretnék neki mindíg készíteni.

Hozzávalók:
Személyenként 2-2 szelet teljeskiörlésű Toast ( szeletelt ) kenyér 3 db tojás
só,bors
2 ek liszt
1 dl tejföl
1 kk fokhagyma granulátum

A töltelékhez
6 szelet kerek sovány sonkaszelet
6 szelet füstölt trapistasajt
1 tk ketchup

Olaj 2 dl a sütéshez

Elkészítése:

A kenyérszeletek közé tesszük a sonkát, és sajtot,megkenjük a ketchuppal,majd összeillesztjük.
A tojásokat az ízesítőkkel liszttel tejföllel sűrűre keverjük,és beleforgatjuk a kenyereket. Forró olajban nagy lángon mindkét oldalát 1-2 percig sütjük. Itatósra szedjük, majd kettévágjuk, salátára szedjük, és paradicsommal tálaljuk.

Lecsós sertésszelet

 A nyár slágere mindig a lecsó.  Én most egy nagyon gyors, és finom ebédet készítettem méghozzá chilis virsli hozzáadásával sertés karajjal a lecsót. Saját termésű burgonyámat használtam fel,ami sárga héjú ízletes fajta, mely kiváló petrezselymes burgonyának.

Hozzávalók 2-3 személyre:

8 szelet sertéskaraj csont nélkül

5 dkg liszt
só,bors
5 dkg vaj
5 dl húsleves, vagy alaplé

A lecsóhoz:

4 szál chilis virsli (Spar)
1 db vöröshagyma
6 db tv paprika
2 db paradicsom héj nélkül
5 ek olaj
1 tk fűszerpaprika
só

Petrezselymes burgonyához:

1 kg sárga újburgonya
1 csokor petrezselyem
5 dkg vaj
só

Elkészítése a húsnak:

A karajszeleteket kiveregetjük, sózzuk, borsozzuk, és lisztben megforgatjuk.
A vajat megolvasztjuk, és a hússzeleteket átsütjük mindkét oldalán. Felengedjük 5 dl húsalaplével, és fedve puhára rövid lére süssük le. A lecsóhoz a paprikát csumázzuk ki, mossuk meg és karikázzuk fel, míg a paradicsom héját lehúzzuk (hirtelen forró vízbe mártás után) és felaprítjuk. A hagymát tisztítás után apró kockára vágjuk, majd az olajat felhevítjük egy serpenyőben, és a paprikát, meg a paradicsomot rádobjuk.Sózzuk, a fűszerpaprikával megszórjuk és kevergetjük, míg levet enged, és rövid idei főzés után tesszük  a virsliket hasábokra kb négy darabba vágva egy szálat,  a lecsóba.Pár percig főzzük, és el is készül.
A burgonyát héjastól főzzük meg sós vízben. Vigyázzunk ne főjjön szét. Leszűrjük, és a megolvasztott vajra tesszük. megszórjuk a vágott petrezselyemzölddel, majd összerázzuk, és kissé megsózzuk himalájai sóval, ízletesebb lesz .Tálaljuk a hússal, és a lecsóval. Jó étvágyat hozzá!

Citromóriás Sorrento sfogliatelle

Olaszországban vásároltam ezt a hatalmas citromot, amit Piemonte városkában ahol a hotelünk volt. Soha nem láttam még ekkora citromot. Az érdekessége az, hogy illatát nem érezni szaglással de amikor a héját leszeltem olyan illatot árasztott, hogy hihetetlenül finom volt. A belseje viszont inkább hasonlított egy tök belsejéhez, mintsem egy  citroméhoz.

A héjából likőrt készítek, mert azt gondolom, hogy Itáliában ebből készül a Limoncello likőr. Ehhez vásároltam Nápolyban 95%-os alkoholt, amit 13 Euro-ért lehetett kapni 1 litert. A kerámiák is a Dél Itáliai kézműves keramikusok remekművei.

Mikor Sorrentoban jártunk követtük a hagyományokat, és azt tettük, amit a legtöbb olasz tesz; felkerestünk egy csalogató pékséget, hogy válasszunk magunknak valami apró finomságot délutánra. De nem számoltunk ekkora kínálattal. Választani?! Szinte lehetetlenség volt. Csak a vak szerencsén múlott, hogy végül a sfogliatella-nál kötöttünk ki.

A sokrétegű, kívül ropogós, belül töltött sütemény kagylóalakúra nyílik sütés után. Általában édes ricotta sajttal töltik meg, egy kis fahéjat és citromot hozzáadva. A pékség vezetőjével beszélgetve megtudtuk, hogy ezt az ínycsiklandozó szépséget eredetileg a reneszánsz idején uralkodó nemesi családoknak készítették, ezért is nevezték akkoriban sfogliatelle della nobilita, azaz a nemesek süteményének.

Maga a sfogliatelle szó hajtást vagy leveleket jelent; a kész sütemény valamelyest hasonlít a hazai leveles tésztából készült édességekre. Az első ilyen tésztafélét Santa Rosa néven, 1600-ban a Santa Rosa kolostorban készítették el, mely Conca dei Marini-ben, Salerno tartományban található. Később egy nápolyi cukrászmester vette meg az eredeti receptet és 1818-ban elkezdte forgalmazni a soklevelű süteményt.

Érdekesség, hogy több fajta sfogliatelle-t is megkülönböztetnek. Nápolyban például sfogliatelle riccia néven találjuk meg az eredeti süteményt, utalva rá, hogy a sfogliatelle frolla egy másfajta tésztából készül, amely végül nem adja meg azt a leveles, sokrétegű formát, amit az első recept megkíván. Illetve van még egy variációi, mely aragosta névre hallgat – ez az eredeti tésztából készül, de édesebb töltelékkel, mint például vaníliás tejszínes krém.