Ki ne ismerné ma Magyarországon Alessandro Arena-t, a kiváló olasz séfet.
Az olasz séf egy pohár bor és egy tányér tészta mellett mesélt a gyermekkoráról. Édesanyja Bologna mellett született, édesapja szicíliai származású. A család északon, Faenzában telepedett le. A szülei számtalan családi hagyományt hoztak magukkal, amelyeket szerettek volna továbbadni a gyerekeiknek. Minden tehát a családi konyában kezdődött. Vasárnap délutánonként az édesanyja, a nővére és ő ebéd után tésztát készítettek. Volt ott mindenféle, töltött és töltetlen egyaránt. Nevetve vallja be, nem szerette ezt az örökké ismétlődő családi programot. Jobban szeretett volna a többi gyerekkel játszani. Amihez akkor nem volt kedve, mára aztán az életévé, a szenvedélyévé vált. Nem telik el úgy nap, hogy ne egyen tésztát, s az éttermekben, ahol dolgozik, ott is igyekszik naponta maga elkészíteni az olaszok legtipikusabb ételét. Nem volt tehát kérdés, hogy az iskola elvégzése után milyen szakmában szerez gyakorlatot. Katonaévei a NATO konyhájában teltek Riminiben, majd édesapjával egy üzemben kezdett dolgozni, de néhány nappal később már ott is a kb. 20 fős személyzetre főzött. Rövidesen egy látványkonyhán találta magát, ahol egy lisztmixeket gyártó cég termékeit népszerűsítette. Finom, illatos.
De miért éppen Magyarország?
Nevet. Nem, őt nem a szerelem hozta hazánkba, hanem az édesapja 1991-ben, aki egy olasz–magyar játékautomatákat gyártó cégnek készített szoftvereket és hardvereket. A szerelem csak utána jött, ami végérvényesen megalapozta a jövőjét Magyarországon. De hiába él már 21 éve itt, mindig Olaszországba megy haza. Megtanult magyarként élni, otthonosan mozog a mai napig hazánkban, még talán a magyar konyhát is megszerette mindamellett, hogy nagyon tömény neki, de a „haza” szó mindig Olaszországot jelenti. Ahogy átlépi a csizma határát, megváltozik benne minden érzés. Akkor válik igazi Alessandro Arenává., olasz péksüteményeket sütött az érdeklődők legnagyobb örömére.
Forrás:
La Femme
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése