2015. április 18., szombat

A kedvenc szakácsom egyike.


Sandro a kedvenc szakácsom már nagyon régóta.Alessandro Arena, azaz Sandro, az olasz
 Ki ne ismerné ma Magyarországon Alessandro Arena-t, a kiváló olasz séfet.

Az olasz séf egy pohár bor és egy tányér tészta mellett mesélt a gyermekkoráról. Édesanyja Bologna mellett született, édesapja szicíliai származású. A család északon, Faenzában telepedett le. A szülei számtalan családi hagyományt hoztak magukkal, amelyeket szerettek volna továbbadni a gyerekeiknek. Minden tehát a családi konyában kezdődött. Vasárnap délutánonként az édesanyja, a nővére és ő ebéd után tésztát készítettek. Volt ott mindenféle, töltött és töltetlen egyaránt. Nevetve vallja be, nem szerette ezt az örökké ismétlődő családi programot. Jobban szeretett volna a többi gyerekkel játszani. Amihez akkor nem volt kedve, mára aztán az életévé, a szenvedélyévé vált. Nem telik el úgy nap, hogy ne egyen tésztát, s az éttermekben, ahol dolgozik, ott is igyekszik naponta maga elkészíteni az olaszok legtipikusabb ételét. Nem volt tehát kérdés, hogy az iskola elvégzése után milyen szakmában szerez gyakorlatot. Katonaévei a NATO konyhájában teltek Riminiben, majd édesapjával egy üzemben kezdett dolgozni, de néhány nappal később már ott is a kb. 20 fős személyzetre főzött. Rövidesen egy látványkonyhán találta magát, ahol egy lisztmixeket gyártó cég termékeit népszerűsítette. Finom, illatos.
De miért éppen Magyarország?
Nevet. Nem, őt nem a szerelem hozta hazánkba, hanem az édesapja 1991-ben, aki egy olasz–magyar játékautomatákat gyártó cégnek készített szoftvereket és hardvereket. A szerelem csak utána jött, ami végérvényesen megalapozta a jövőjét Magyarországon. De hiába él már 21 éve itt, mindig Olaszországba megy haza. Megtanult magyarként élni, otthonosan mozog a mai napig hazánkban, még talán a magyar konyhát is megszerette mindamellett, hogy nagyon tömény neki, de a „haza” szó mindig Olaszországot jelenti. Ahogy átlépi a csizma határát, megváltozik benne minden érzés. Akkor válik igazi Alessandro Arenává., olasz péksüteményeket sütött az érdeklődők legnagyobb örömére.
Forrás:
La Femme

Sonkás kelbatyu.

A kelkáposzta gazdag kalciumban, magnéziumban, C-K, és B6 vitaminban. Amire nagy szükségünk van, főleg télen, ráadásul koleszterin csökkentő, antioxidánsokban gazdag. Variálhatósága végtelenül sokoldalú. Nagyon ízletes, szeretjük.







Hozzávalók:

12 db kelkáposztalevél

40 dkg darált hús vegyesen (marha sertés)

1 db sárgarépa

1 db póréhagyma

1 db kaliforniai paprika

só bors

10 dkg füstölt sonka

1 db tojás

4 evőkanál olívaolaj

15 dkg kolozsvári szalonna
1 evőkanál zsemlemorzsa

1 kis csokor petrezselyem

Elkészítés módja:

A káposztaleveleket megmossuk és forrásban lévő sós vízben pár percig főzzük. A sonkát apróra vágjuk. A sárgarépát megtisztítjuk és a kimagozott paprikával együtt apró kockára vágjuk. A póréhagyma fehér részét szintén apróra vágjuk. Serpenyőben felforrósítunk 2 evőkanál olajat. A sonkát, a répát, hagymát, paprikát kicsit megpirítjuk benne. Picit sózzuk, de a sonka miatt nem biztos hogy kell, borsozzuk, petrezselyemzölddel gazdagítjuk a színe miatt is. Ha kihűlt a tojást is hozzáadjuk,és a darált hússal összedolgozzuk. Ha lágy lenne, még morzsát is keverhetünk bele.A sütőt 180 fokra előmelegítjük. A káposztalevelek vastag levélnyelét éles késsel kivágjuk. Két levelet egymással szembe állítva összeillesztünk úgy hogy takarják egymást, és megtöltjük egy kis gombóc hússal. A csúcsát megtekerjük óvatosan, és zsineggel összekötjük és megolajozott tepsibe állítjuk. Amikor a 6 db batyu elkészült, meglocsoljuk a maradék olívaolajjal, mindegyikre helyezünk 1 db szalonnacsíkot, amit előtte beirdaltunk. Sütőben kb. 20-25 percig 160 majd 190 fokon sütjük alsó felső sütésen.