2016. február 28., vasárnap

Zserbó fehércsokival áfonyával.


Mindíg kisérletezem valami újat készíteni.Az ötlet sokszor abból is adódik,hogy néha csak abból tudok sütni,ami éppen található a kamrában.Ezért lett fehércsokis a tető,és mivel mindíg akad kandírozott gyümölcs itthol,a vörösáfonyára esett a választás.Dió, meg annyi mint a tenger, nem győzöm elrakni a mélyhűtőmben.




Hozzávalók:


50 dkg liszt
1 db tojás
8 dkg cukor
1 csomag instant élesztő
csipet só
1 csomag vaníliás cukor
1 dl tejföl
1 ek rum
25 dkg vaj
1 mk szódabikarbóna

Töltelék.
20 dkg darált dió
10 dkg cukor
50 dkg baracklekvár
1 citrom reszelt héja
1 csomag vörösáfonya
10 dkg fehércsoki Dr Oetker
a tetejére


Elkészítése:

A töltelékhez a daráltdiót, a cukrot,és a citromhéjat összekeverjük.Lisztezett sütőlapot készítünk 30x40 cm-eset.
A tészta anyagait a robotgép táljába töltjük,és mindent szép simára dagasztunk.
Én háromfelé osztom a tésztát,és kicsit pihentetem a hűtőbe. Majd kinyújtom az elsőt és a sütőlemezre helyezem.Megszúrkálom villával,és megkenem vastagon baracklekvárral. A szokásostól eltérően én a diót kristálycukorral keverem ki, és így szórom a lekvárra szépen elosztva, majd  az aszalt vörösáfonyával megszórom . A következő tésztát is nyújtom, és a ráhelyezem a töltelékre. Így folytatom a kenéssel, szórással ,majd a harmadik tésztát is kinyújtom, és ráhelyezem a töltelékre. Eligazítom,  és szintén megszúrkálom a tetejét. Előmelegített sütőben 175 fokon sütöm 35 percig. hagyom kihűlni,és csak akkor kenem rá az olvasztott fehércsokit. Hosszúkás szeletekre vágom. Nagyon puha,nagyon finom,kicsit rusztikus, de nem a szépség a legfontosabb.Másnap,és harmadnap is ugyanolyan finom ,ha marad persze belőle. Nálunk másnapra elfogyott!

Szalagos farsangi fánk.

 A legenda egy Krapfen nevezetű pék halálával kezdődik, ugyanis műhelyét özvegyére hagyta, kinek nem volt könnyű feladata, viszont továbbra is az ő pékségében készültek a legfinomabb és a legfehérebb kenyerek. Sokan zarándokoltak el az ő pékségébe, hogy a finom kenyérhez hozzájussanak. Az egyik nap a kenyerek nem készültek el időben, sokan üres kézzel, bosszúsan távoztak a pékségből, volt, aki hangot is adott a benne rejlő feszültségnek, és cifrákat mondott Krapfennének. A pékné kijött a sodrából, és egy darab kenyértésztát akart az őt szitkozódó ember fejéhez vágni, de a kenyértésztával célt tévesztett és beleesett egy lábasba, amelyben zsír forrósodott. Természetesen a kenyértésztának nem kellett sok idő, gyorsan aranysárgára pirult, és így született meg az első fánk, amit a bécsiek még azóta is Krapfennak neveznek.
Magyarországon a fánk a 19. században terjedt el, de egy korabeli írás szerint 1603-ban gróf Thurzó Szaniszló várában egy lakomán már fánkot szolgáltak fel.
Hazánkban a fánksütés szokása a Dunántúlról terjedt el és egyre több helyen vált divattá, hogy farsang idején, ez a finom nyalánkság került az asztalokra.
Az eredeti farsangi fánk könnyű kelt tésztából készül, de van burgonyás, csöröge, stb. verziója is. A fánkot tölteni is lehet, napjainkban különféle bevonatokkal is díszítik. Mindegyik jellemzően bő zsírban, vagy olajban sül.



Így néz ki a belsejük.Enyhén lyukacsos,nem túl tömött,és nem üregesen hézagos.Sok időmbe tellett mire kikisérleteztem a tökéletes fánk állagát!

a tészta



 Hozzávalók 12 db-hoz:


2,5 dl tej




 1 csomag instant Dr Oetker  élesztő


 1 kk.+50 g porcukor


 500 g finomliszt


 só


 4 tojássárgája


 60 g lágy vaj/margarin


 1 ek. rum


 1 mk őrölt vanília


 1 biocitrom reszelt héja


 5 dl olaj a sütéshez


 50 dkg házi baracklekvár


 vaníliás porcukor a szóráshoz




Elkészítése:

 1.
A tejet meglangyosítjuk, 1 dl-ben elkeverjük az élesztőport és 1 kk. porcukrot. A lisztet a robotgép  táljába szitáljuk, beleöntjük az élesztős tejet. 
2.
. A maradék 1,5 dl langyos tejben elkeverjük a maradék 50 g porcukrot, 1 csipet sót és a tojássárgákat, majd a liszthez adjuk, 2-3 részletben beledagasztjuk a vajat/margarint, végül a rumot, letakarjuk, és meleg helyen a kétszeresére kelesztjük (30 perc).
3.
 Lisztezett munkalapon nyújtófával óvatosan 1,5 cm vastagra nyújtogatjuk.8 cm átmérőjű, lisztbe mártogatott  fánkszaggatóval  kiszúrjuk (a leeső részeket liszt nélkül összegyúrjuk, újraszaggatjuk).
4.
 A korongokat 5 cm távolságra, lisztezett tálcára vagy deszkára rakosgatjuk,a közepüket apró szaggatóval kiszúrjuk.  Aztán konyharuhával lazán letakarjuk, és ismét a kétszeresére kelesztjük.

 Egy közepes méretű (25-28 cm átmérőjű) lábasba 2-3 ujjnyi olajat öntünk, felmelegítjük – ne legyen füstölgő-forró, mert túl hamar megpirul benne a fánk külseje, és nyers marad. 



5. A fánkokat egy lapos lapáttal alányúlva megfordítjuk,és így tesszük a forró olajba.Lefedjük a lábast (ettől lesznek „szalagosak”), mondják sokan, bár az én véleményem meg az,hogy a könnyű tésztától lesz az,ugyanis nem süllyedhet el az olajban,és ha megfordítjuk,akkor a közepén lévő szalag kb fél cm-en kimarad az olajból.Mérsékelt tűzön 2-3 percig sütjük a fánkokat, majd húscsipesszel megfordítjuk és fedő nélkül aranybarnára sütjük őket. Papírkendővel bélelt tuppenware tálba szedjük, hogy a felesleges olaj lecsepegjen róla,  megszórjuk vaníliás porcukorral és frissen-forrón tálaljuk.

6.

 A közepükön lévő üregbe és/vagy külön tálkában  némi barackpálinkával bolondított sárgabaracklekvárt kínálunk mellé.Olvasztott csokoládéval is fokozhatjuk élvezeti értékét, ha megspricceljük őket lekváros állagúkban.Jó étvágyat hozzá!