Puy lencse

ZÖLD LENCSE, A FRANCIÁK KEDVence

A szegény ember kaviárja, mondják a franciák a lencséjükre, ami talán a legkülönlegesebb karakterű az összes hüvelyes közül. Apró méretéből következően táplálóbb, aromája erőteljesebb, és a héja is lágyabb. Keményítőben szegényebb, emiatt könnyebben emészthető, és főzése is sokkal gyorsabb – áztatni sem kell! Hideg vízben feltesszük, majd 25 perc múlva már kész is van.

A kék anthocyanin pigment keveredik a sárgás héjjal, ettől kapja ezt a különleges és egyedi fakózöld színt. Ez az összetevő a vérerek erősödését is szolgálja. Sajnos főzéskor elveszti egyedi színét, és ugyanolyan világosbarnára változik, mint a többi átlagos lencsefajta. (Ez a „cselekedet” nem kimondottan illendő egy lencse-arisztokratához; világos zöld árnyalatában szebben mutatna a fehér porcelánon mint köret és díszítőelem!)

Csaknem 2000 éve, a galloromán korszakban már termesztettek lencsét a Le Puy völgyben. Ezen a lélegzetállító vidéken a lencsemezők 600-1200 méteres tengerszint feletti magasságban húzódnak. Az ültetés március környékén kezdődik, amikor a hőmérséklet már eléri az 5 Celsius-fokot. A zöld lencsének nem kell egyéb, mint jó, nitrogénes talaj, ami bőven adott ezen az ásványokban is gazdag vulkanikus termőföldön. Trágyázásra sincs szükség, mert anélkül is ideális minden körülmény.

 A zöld lencse Puy-i lencsének is nevezik, mert kétezer éve termesztik Le Puy környékén. (Ez az első eredet védett francia élelmiszer.) Színe a sötétzöldtől a barnászöldig terjed. Enyhén borsos ízű, a hagyományos fajtáknál kisebb és gömbölyűbb szemű. Áztatás nélkül megpuhul 25 perc alatt. Nem fő szét, így kiváló salátának. Jól illik hozzá a friss kakukkfű.